A testelmegyógyítás - a betegség, mint ajándék

Az elmúlt években egyre több kutatás látott napvilágot azzal kapcsolatban, miként hat egymásra elme és test, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a különböző érzelmi és pszichológiai állapotok befolyással vannak a test kémiai egyensúlyára, mégpedig azáltal, hogy különböző kémiai válaszokra fordítódnak le. Ez pedig hatással van az immun-, ideg-, hormon-, emésztő- és keringési rendszerre.

De hogyan történik mindez?

_____________________________

A válasz egy szóban: neuropeptidek. A neuropeptidek olyan kiválasztott kémiai üzenetközvetítő anyagok, amelyek információt szállítanak az elmétől a testhez és vissza a testfolyadékokon keresztül.

Testünk minden egyes sejtjét receptorsejtek ezrei borítják. Minden receptorsejt csak egy bizonyos neuropeptiddel képes összekapcsolódni. Miután összekapcsolódtak, információt szállítanak a receptorsejten keresztül magába a sejtbe, így befolyásolva annak működését.

Neuropeptid csoportokat találunk a limbikus rendszerben, a szívben, a gyomorban, a nemi szervekben és a bélrendszerben.

A neuropeptidek jelentik az összeköttetést egyrészről az észlelés, az érzések és a gondolkodás, másrészről pedig az agy, a hormonális kiválasztás, és a test összes sejtje között, beleértve az immunrendszert is.

Ezáltal  a teljes testet behálózó kommunikációs rendszer jön létre. Más szóval, testünk minden része odafigyel mentális folyamatainkra, - minden egyes gondolatunkra és érzésünkre -, és válaszol rájuk.

Többé nem gondolhatunk úgy az érzelmeinkre, mint amelyek kisebb jelentőséggel bírnak a fizikai vagy materiális anyagnál. Ahelyett olyan sejtszintű jelzéseknek  kell felfognunk őket, amelyek részt vesznek az információ fizikai valósággá történő lefordításában, vagyis szó szerint anyaggá alakítják át az elmét.

Egy olyan alapvető érzelmet, mint amilyen a félelem, leírhatunk elvont érzésként, illetve az adrenalin hormon megfogható molekulájaként is.

Érzés nélkül nincs hormon, hormon nélkül nincs érzés!

A forradalmi újítás, amit testelmegyógyításnak nevezünk, ebből a végtelenül egyszerű felfedezésből nőtt ki: ahol megjelenik a gondolat, ott egy kémiai anyag is megjelenik vele együtt.

Test és elme e bonyolult egysége megmutatkozik fizikai egészségünkben vagy betegségünkben. Minden egyes állapot egyfajta eszköz, amellyel a testelme jelzi nekünk, mi is történik a felszín alatt.

Ha a testünk egyik részét ért károsodást figyelmen kívül hagyjuk vagy elnyomjuk, egy másik rész károsodása révén fog újra megnyilatkozni.

Tegyük fel, hogy szerelmünk visszautasított bennünket, mire mi nagy hévvel becsapjuk magunk mögött az ajtót, és felsértjük a karunkat. Vajon a fájdalom, amit a karunkban érzünk, nem a harag és a zavarodottság érzéseit hivatott e kifejezni, amelyektől próbálunk megszabadulni?

Ha azt mondjuk: " Felsértettem a karomat", az ugyanaz, mintha azt mondanánk: "Egy belső sérülés a karomon öltött testet." A kar tehát nem mást fejez ki, mint a harag és sértettség verbális kifejeződésének elfojtott formáját.

___________________________________________________________________

A gondolatok energiát hordoznak, ahogy az érzelmek is. Ösztönöznek, hogy megtegyünk és kimondjunk dolgokat, illetve valamilyen módon cselekedjünk. A gondolataink és érzéseink mögött lévő energia, nem tűnik el egyszerűen attól, hogy visszanyomjuk vagy elfojtjuk.

Amikor nem tudjuk vagy nem akarjuk kifejezésre juttatni, hogy mi történik bennünk érzelmi vagy lelki szinten, az adott érzés mélyebbre hatol a testben, egészen addig, míg meg nem testesül a fizikai szinten.

Most képzeljük el, hogy egy fogkrémes tubus vagyunk: nyomás alatt állunk, és kezdünk lelki vagy érzelmi stresszt tapasztalni. Azonban nem csavarjuk le a kupakot, ahogy kellene, azáltal, hogy felismerjük, hogy mi történik és időt szánunk a pihenésre, relaxációra vagy belső konfliktusaink kezelésére.

Mi történik hát a bennünk felgyülemlő mentális vagy érzelmi nyomással? Végső soron kiutat kell találnia magának, és ha nem tud kijönni a tubuson lévő lyukon át (vagyis úgy, hogy kifejezzük és feloldjuk), valahol máshol fog kitörni. Megkeresi  a leggyengébb pontot - legyen az akár az emésztőrendszerünk, az idegeink, immunrendszerünk, vagy alvási szokásaink.

Ha elnyomjuk betegséggé, függőséggé vagy szorongássá válik, ha kivetítjük, ellenségesség, agresszió, előítélet vagy félelem lesz belőle.

__________________________________________________________

Ha jobban megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy minden érzelem, amelyet elfojtunk, megtagadunk vagy figyelmen kívül hagyunk, elakadást okoz a testben.

Testünk a tudatalattink. Biológiánk a biográfiánk.  Más szóval a gondolatok és érzelmek, amelyeket nem tudatosítunk magunkban, amelyekkel nem foglalkozunk, egyszerűen más utat keresnek, hogy hírt adjanak magukról.

Az efféle önvizsgálat azonban nem könnyű!

Könnyebb azt hinni, hogy minden betegség, amelyet megtapasztalunk, teljes mértékben valamilyen külső okra vezethető vissza, és semmi köze a saját gondolatainkhoz vagy viselkedésünkhöz. Könnyebb azt gondolni, hogy örököltük, vagy valamilyen idegen anyag hozta létre. Valami, ami felett nem rendelkezünk irányítással, csak tehetetlen elszenvedői és áldozatai vagyunk.

Ahelyett, hogy engednénk, hogy letaglózzon bennünket a tehetetlenség érzés, tekinthetünk úgy a betegségre, mint meghívóra és lehetőségre, amely a tudatosodás irányába hajt és ösztökél.

Ebben az értelemben a betegség nagy ajándék, a test pedig az információ és tudás csodálatos forrása. Azért van, hogy segítsen nekünk, nem pedig azért, hogy hátráltasson bennünket.

Deb Saphiro " A test az elme tükre" című könyvéből