Boldog 2. születésnapot drága kiskutyánk!

2013.08.13 11:16

Kis Bundi - becsületes nevén Bodza - most ünnepli 2. születésnapját, valamikor augusztusban születhetett.

Ez alkalomból neki szentelem e rövid cikket, bár egy regény is kevés lenni leírni azt a sok-sok jót, amit e cuki kiskutyus életembe/életünkbe hozott.

Akinek nincs kisállata, lehet csóválja majd a fejét, vagy átugrik egy másik bejegyzésre félúton, de akik már megtapasztalták milyen fantasztikus tünemény egy szeretett házi kedvenc, valószínűleg a lentieknél  szebb és megkapóbb/meghökkentőbb történeteket tudnának megosztani.

Hogy került hozzánk a kis Bundi?

Férjem már jó ideje nyúzott, hogy vegyünk egy kiskutyát, de mivel mindketten napi 10-12 órát dolgoztunk, sok fenntartás volt bennem, mivel féltem tőle, hogy nem lesz elég időnk foglalkozni vele. Azt meg nem akartam, hogy szenvedjen nálunk.

Miután több ismerősöm is megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mert ezek a kutyusok napi 15 órát alszanak, és hamar megszokják az egyedüllétet, végülis beadtam a derekam, és eldöntöttük, hogy egy bichon-havanese tökéletes választás lenne: termetre pici, nem igényel napi 5 km mozgást, viszonylag jól alkalmazkodik a főleg lakáson belüli életformához és nem mellesleg, átlagon felüli intelligencia és játékosság jellemzi.

Bodzát kiválasztani az interneten eladásra kínált kutyusok közül nem volt nehéz, első látásra szerelem volt mindkettőnknek: másnak már hoztuk is haza Egerből nagy boldogan.

A kezdetek - 2011 október

Bundi ettől fogva lassanként MINDENT átrendezett az életünkben: először is meg kellett tanulnunk odafigyelni egy apró és törékeny szőrmegombócra, aki 30 cm-es távolságban követett minket MINDENHOVA, mint egy árnyék.

Az első nap, mikor egyedül kellett hagynunk, annyira izgatott voltam, hogy vajon minden rendben van-e vele, hogy délután lemondtam az összes aznapi tárgyalásomat  és rohantam haza. És persze Bundi nem volt sehol! 20 percnyi kutatás után kétségbeesetten hívtam fel férjemet, hogy eltűnt a kiskutya! Aztán egyszer csak ráleltem a kanapé és a fal közé beékelődve - félt szegény az új helyen.

Mondanom sem kell, ez az ártatlan csöppség a felelős beosztásban dolgozó, szigorú menedzserből, aki voltam, kihozta az aggódás, a gyöngédség, a játékosság örömeit,  - akár akartam, akár nem!

A mélypont - 2012 május

Sajnos, egyre aggasztóbb volt látni Bodzát a reggeli elindulásnál, ahogy minden reggel újra reménykedett,hogy talán ma megint szombat van, és nem marad egyedül, aztán látni őt lelohadni és csüggedten  a sarokba húzódni, mikor tudatosult benne, hogy ez bizony csak egy újabb magányos munkanap lesz. Ha nem láttam volna a saját szememmel, el sem hittem volna: szabályosan duzzogott és nem hagyta magát megsimogatni sem.

A totális mélypont akkor következett be, mikor két hétre Dél-Afrikába utaztam üzleti útra: mire hazaértem Bodza rendszeresen összepisilte a kanapét, és ettől fogva ez kedvenc bosszantó taktikájává vált. Egyszerűen kezelhetetlenné lett, tüntetett és megmakacsolta magát, ahányszor csak otthon hagytuk.

Utólag azt mondhatom szegény kis kutyánk egyszerűen csak - mint egy vészjelző -, visszatükrözte az életünkben egyre jobban eluralkodó rendetlenséget és zűrzavart: házasságunkba is vérzivataros idők köszöntettek, az üzleti utakat és az állandó hajtást férjem és a kapcsolatunk is megsínylette.

Én is megsínylettem: jöttek a sorozatos tüdőgyulladások, egymást követték a több hetes betegszabadságok és visszaesések, mígnem 2 hónap elteltével megkaptam a beutalómat a sebészetre. Ez már nem volt játék. Összezavarodtam. Beadtam a felmondásomat, elköltöztem a férjemtől és ketten maradtunk Bodzával megoldások, válaszok után kutatva...

Hosszú és hideg tél Bodzával - 2012 szeptember

Hosszú hónapokat töltöttünk el kettesben, Bundi és én, csöndesen egymáshoz bújva, és egy igazi gyengéd társra leltem kiskutyánkban e néha már végtelennek tűnő és kihívásokkal teli időszakban. Lassanként elkezdett megbízni bennem, és ahogy teltek az együtt töltött hetek, úgy fogadott fokozatosan vissza a bizalmába. Napról napra együtt hempergőztünk a szőnyegen és egyre gyakrabban csillogott a szeme a boldogságtól a  játék hevében. Sok mindent átgondoltam akkoriban és rengeteg támaszt jelentett odaadó hűsége és ragaszkodása.

Egy új élet hajnalán - 2013 február

Mire beköszöntött a tavasz Bodza már egy boldog és együttműködő kiskutya életét élte, minden különösebb fennakadás nélkül: elragadó volt és imádni való. Tökéletes harmóniában éltünk és egy igazi kezesbárány lett az amúgy makacs és önfejű ebből!

Talán egy kicsit én is jobb ember lett közben, de legalábbis rájöttem, hogy milyen változtatások szükségesek egy olyan élet irányába, ahol MINDENKI boldogabb és teljesebb életet élhet a csapatból. Eldöntöttem, hogy valami olyan munkát választok, ami több örömöt hoz az életembe, és ami mellett többet lehetek azokkal, akik igazán fontosak a számomra.

Hazaköltöztünk és újra teljes lett a kör: férj-feleség és a kiskutya! Férjem először nehezen élte meg a köztem és a kiskutyusunk között kialakult erős kötődést, de ami csodálatos: Bodza nem rivalizált, hanem művészi érzékkel ténykedett rajta, hogy férjem is egyre inkább újra teljes értékű félnek érezhesse magát a családban! Nem hozzám ragaszkodott, hanem hozzánk.

Tudnotok kell, hogy ahol Bodza lakik, ott nem tűr zárt ajtókat, és ez így volt már a kezdetek óta. Egyszerűen nem viseli el, ha bárki ki van zárva, vagy rekesztve. Ha vita van, és valaki duzzog otthon, ő nyomul és ki/be kell engedni, szalad és közvetít a felek között, dobja a puszikat.

Ha valaki sértődötten vagy bántódottan becsapja maga mögött az ajtót, Bodza az ajtó előtt várja és le sem veszi a szemét a bejáratról, amíg valaki kinnt van a körből.

Bodza egyszerűen nem szolgáltat igazságot csak mindig szeret - ragaszkodik - és vár haza. Bodza nem emlegeti fel a múlt sérelmeit, ő már rég túl van rajta és örül a jelen csodáinak, mint egy kis gyermek. Bodza nem pártolja az apátiát és a szomorúságot: ha elkámpicsorodok, nem együtt szomorkodik velem, hanem rohan a játékáért és tuszkol, hogy játsszak vele.

Amit én évek alatt nem tudtam elérni a férjemnél erővel és noszogatással, azt Bodza játszi könnyedséggel elővarázsolja belőle őszinte és odaadó szeretettel.

Istenem, hogy mennyit kell még tanuljak tőle!

Tavasszal még előfordult néha, hogy mikor megkerestek egy állás lehetőséggel, elbizonytalanodtam, hogy elfogadjam-e... Új életet kezdeni és valami újat felépíteni nem könnyű és nagy bátorság, elszántság kell hozzá. De olyankor mindig Bodzára néztem, és tudtam, hogy nincs az a karrier és pénz, amiért én még egyszer Bodzát egyedül hagynám otthon, akár egy napra is.

Ő lett az én igaz vágyaim őrzője és záloga! Ő lett az én nagy Tanítóm!

Szentül meg vagyok róla győződve, hogy ha az ég egy angyalt küldött volna hozzánk, ő sem csinálta volna jobban! Bodza a tökéletes időben érkezett a tökéletes helyre.

Drága kiskutyánk, köszönjük, és maradj velünk még sokáig!

Relaxációs Stúdió