Érzelmi egyensúlyunk tükre: az emésztőrendszer

Az emésztés folyamata az egészség alapvetően fontos eleme, hiszen a test azokból az anyagokból épül fel, amelyeket megeszünk.

Ha a táplálkozásunk nem megfelelő, az többek között artériánk beszűküléséhez és elzáródásához, idegeink meggyöngüléséhez, vagy apatikus, letargikus hangulathoz vezethet.

A táplálkozás ugyanakkor nem csupán a megfelelő tápanyag beviteléből áll. Az érzelmi és lelki kielégülés, jóllakás is fontos része.

Ugyanígy az emésztés sem merül ki a tápanyagok felszívásában, a valóság lenyeléséről és megemésztéséről is szól.

Itt veszünk magunkhoz és teszünk magunkévá mindent, ami történik velünk - érzéseket, érzékeléseket és tapasztalatokat -, és itt szelektáljuk ki mindazt, amit nem akarunk beépíteni. Az emésztési nehézségek gyakran fakadnak abból, hogy a gyomrunk "nehezen veszi be" a kellemetlen érzelmeket, például mások indulatait, haragját, vagy abból, hogy saját romboló érzéseink  "megromlanak" bennünk. Ennek megfelelően az emésztőrendszer nagyszerű tükre érzelmi egyensúlyunknak. Ha meg vagyunk elégedve azzal, ami az életünkben történik, emésztésünk nagy valószínűséggel észrevétlenül és jól üzemel. De ha bármilyen konfliktust, stresszt vagy nehézséget tapasztalunk, szinte bizonyos, hogy ez diszpepsziában, hasmenésben vagy székrekedésben mutatkozik meg - sokkal azelőtt, hogy bármilyen más problémát okozna  a testben.

ELHÍZÁS

Az elhízás mára súlyos problémává vált. Úgy tűnik a helyzet azzal a társadalmi elvárással párhuzamosan alakult ki, amely szerint mindenkinek manöken vékonyságúnak kell lennie. A valóság az irreális ideál ebben az esetben nem más, mint ugyanannak a problémának két szélsőséges megnyilvánulása. Az étel mennyisége nem az elhízás egyedül kiváltó oka, a lassú anyagcsere is okozhat felesleges testsúlynövekedést. A legtöbb esetben azonban a probléma gyökere az ételhez és a szeretethez való viszonyunkban keresendő.

Az étel csodálatos bódítószer. Eltompítja az érzéseinket, kielégíti érzelmi szükségleteinket. Minél többet eszünk, annál kevesebbet érzünk, mintha az étel felfogná és lecsillapítaná a bennünk kavargó érzelmi hullámzást. Ép ezért szinte biztos, hogy ha többet eszünk, mint amennyit fizikai szükségleteink megkívánnak, akkor valamilyen érzelmi stressz, például párkapcsolati probléma, szomorúság, veszteség, depresszió, félelem, bűntudat vagy szégyen dolgozik a háttérben. Ne feledjük, hogy ezeknek az érzéseknek nagy része tudat alatti.

Ilyenkor még ha rendelkezésünkre is áll némi érzelmi táplálék, a fájdalom túl mély lehet ahhoz, hogy elfogadjuk - az étel biztonságosabbnak tűnik, kevesebb elvárás társul hozzá, és kisebb a visszautasítás esélye. A túlzott evés olyan védőfalakat von körénk, amely távol tartja a lehetséges érzelmi sérüléseket, ezzel együtt azonban a saját érzelmeinket is gátolja és bezárja. A fal mögött tehát egy olyan emberi lélek található, amely sóvárog az után, hogy szeresen és szeressék.

GYOMOR

Az emésztés nem más, mint az a képesség, hogy magunkba fogadjuk és beépítsük, amire szükségünk van, illetve kiválasszuk és eltávolítsuk, amire nincs - mind fizikai, mind lelki/érzelmi értelemben. Az egészsége emésztés tehát arra utal, hogy be tudjuk fogadni az ételből vagy más emberektől származó táplálékokat, tápláló hatásokat, és hagyjuk, hogy gondoskodjanak rólunk. E nélkül állandó sóvárgás, éhség lehet úrrá rajtunk, illetve utalhat ez az állapot arra, hogy nagyon erős tagadás és elutasítás él bennünk ezekkel a szükségletekkel szemben.

Itt dől el, miként reagál szervezetünk arra, amit lenyeltünk. A rossz emésztést épp úgy okozhatja aggodalom és stressz, mint a nem megfelelő ételek. A gyomor az a hely, ahol aggodalmaink tárolódnak, összegyűlnek, amíg egyszer csak eljutunk arra a pontra, hogy a gyomrunk már "nem veszi be többé a történéseket".

BELEK

A belekben nem csak a táplálék emésztése, felszívása és feldolgozása, illetve a nem hasznosítható ételek továbbítása történik meg. Ez az a hely, ahol VALÓSÁGUNKAT is feldolgozzuk. Itt emésztjük meg mindazt, amit lenyeltünk. A belekkel kapcsolatos problémák egyaránt adódhatnak a stresszből és mindennapi feszültségekből, illetve a félelem, a bűntudat vagy a szomorúság mélyebb rétegeiből, amelyek gátolnak bennünket, és megakadályozzák az elengedést.

Az elengedés képtelensége feszültséget, bizalmatlanságot szül, és lehetetlenné teszi a spontaneitás megélését.

A has testünk "ÉRZŐKÖZPONTJA". Ezért mondjuk az ösztönös megérzésekre, hogy " a zsigereimben érzem". Az érzések, amelyek nem találnak kifejezést maguknak, könnyen beszorulhatnak, beragadhatnak ide- Hasunk megnőhet, ha túl sok bennünk az érzelem és a ki nem fejezett érzés, de be is horpadhat,  ha belül érzelmi üresség tátong.

Az emésztés és felszívás nagy része a vékonybélben történik a máj, az epehólyag és a hasnyálmirigy segítségével. A bejövő információ itt bontódik szét apró darabjaira és itt dől el, hogy mi történjen az egyes részekkel. Ha ezen a területen probléma támad, az túlelemző, mániás jellemre utalhat, vagy ellenkező esetben arra, hogy képtelenek vagyunk megkülönböztetni, mire is van valójában szükségünk.

A vastagbélben a folyamat befejeződik, és a széklet összeáll, készen az ürítésre. Ez a területe egyértelműen az elengedésről szól. Az itt tapasztalt tünetek fakadhatnak abból, hogy túlzottan ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyek már nem szolgálnak minket. Szomorúság és gyász is kapcsolódhat ide, és az elengedés képtelensége, amely elnyújtja a fájdalmat, de állhat a háttérben bizalomhiány és az elengedéstől való félelem is.