Történetek - Hogyan váljunk tudatosabbá érzéseinkkel kapcsolatosan?

Kedves Ismerősök, Érdeklődők!

Az elmúlt napokban megosztottam néhány rövid cikket a "test/elme, érzelmek, gondolatok/fizikai valóságunk" témakörökben.

A száraz tények után jöjjön most néhány történet arról, hogy is működnek a fentiek a gyakorlati hétköznapjainkban.

Továbbra is Deb Shapiro " A test az elme tükre" című könyvéből szemezgetünk, bátran ajánlom Mindenkinek e nagyszerű és könnyen emészthető remekművet!

"Nyolcéves voltam, amikor bentlakásos iskolába küldtek, amiért egyáltalán nem rajongtam. Nem telt bele néhány hét, és mandulagyulladást kaptam. Akkoriban egy mandulaműtét azt jelentette, hogy az embernek egy hétig a kórházban kellett maradnia. Ezután pedig még egy hetet otthon töltöttem, és csak főtt krumplit meg jégkrémet ettem - igazán vígasztaló ételek! Ez a két hét valójában arra volt jó, hogy újra visszakerüljek az otthonomba, és visszanyerjem az érzést, hogy biztonságban vagyok és tartozom valahová. Ma már tudom, hogy a betegségem természete - gyulladt nyaki mirigyek és fájó torok - azt fejezték ki, hogy nagyon nehezen tudom lenyelni a tényt, miszerint bentlakásos iskolában kell élnem.

Ezzel azonban még nem ért véget a testelme kapcsolat.

A műtét előtt éteres altatásban részesítettek, amit úgy éltem meg, mintha meghaltam volna. Az eset után nagyon sok éven keresztül minden egyes elalvásnál koporsókat láttam magam körül a  szobában. A húszas éveimben, amikor épp masszászterápiát tanultam, az oktató megkért, hogy legyek a modellje a nyakmasszázs bemutatásánál. A többi diák mind körbeállta az ágyat, amelyen feküdtem. Amikor a bemutató befejeződött és kinyitottam a szemem, az első gondolatom az volt: "Mit bámulnak egy hullán?" Csak sok évvel később, egy mélyszöveti masszázsnak köszönhetően voltam képes elengedni ezt a téves észlelést - miszerint egy nyaki probléma miatt életemet veszítettem -, amely közben emlékké szilárdult."

Steve Henessy életének szinte minden aspektusa megváltozott, amibe bele is betegedett, részben azért, mert nem fejezte ki a valós érzéseit ezekkel a változásokkal kapcsolatban:

" A betegségem heveny bélgörcsökkel kezdődött. Nemsokára annyira kimerültem és elveszítettem az energiámat, hogy nem tudtam dolgozni. Az orvosok végülis irritábilis bél szindrómát állapítottak meg nálam. Az akut fázisban, amely 3 hónapig tartott, jóformán alig ettem, és közel 15 kilót fogytam.

Így visszagondolva, a betegségem tökéletesen érthető. Mielőtt váltottam, minden időmet annak szenteltem, hogy másokkal törődjek (szociális munkásként), és mindig másokat soroltam előre önmagam helyett. Azért is váltottam, hogy végre önmagammal is tehessek valami jót. Én azonban nehezen emésztettem meg ezt a változást, nehezen engedtem meg magamnak a jót. A felszínen tettem egy lépést a boldogabb élet felé, egy mélyebb szinten azonban még mindig küszködtem azokkal a korlátokkal, amelyeket sok éven keresztül magam köré vontam. A betegség megadta számomra a lehetőséget, hogy meglássam, mi is folyik ezeken a mélyebb szinteken."

Amikor egy nő dohányzik, hogy így csökkentse a házassága elviselhetetlenségével járó stresszt, mi az oka a nála kialakuló tüdőráknak?

A genetikai hajlam? A szövettan? Maga a dohányzás? A kapcsolata? - Én mennyire lehet biztos a gyógyulásban, ha kiveszik a fél tüdejét, de nem változtat a magánéletén, és főleg nem vizsgálja felül személyes érzelmi mintáit, amelyek lehetővé tették, hogy ragaszkodjék a tartós boldogtalansághoz?"

A trauma nem feltétlenül torkollik betegségbe, a hozzá kapcsolódó félelmek és szorongások azonban okozhatnak fizikai problémákat. A krízis helyzeteket természetesen nem tudjuk kizárni az életünkből.

Nagyon kevés ember nő fel olyan környezetben, amely maximálisan támogató és szerető, és az érzések kifejezésére tanít.

Ehelyett a legtöbbünk azt tanulja meg, hogyan fojtsa el és nyomja le jó mélyre az érzéseit, hogy megfeleljen a normának. Az érzések azonban nem tűnnek el csak úgy.

Annyit tehetünk, hogy TUDATOSABBÁ válunk az érzéseinkkel kapcsolatban, és miután felmerülnek, amilyen gyorsan csak lehet, konstatáljuk, elengedjük és feloldjuk őket, elfojtás vagy tagadás helyett.